Jump to content

Balto, futás a diftéria ellen

2014. 08. 14. 16:05

Alaszka egyik legnépesebb városa Nome lett, ugyanis kitört az aranyláz. Az addigi 1900 fős lakosság a XX. század elejére elérte a húszezret. 1925-ben egy telegráf üzenet törte meg a nyugalmat, mely szerint szérumra van szükség, ha el akarják kerülni a kitörőben lévő diftéria járványt.

A diftéria egy torkot és tüdőt megtámad fertőző betegség, az ott élő Inuit indiánok pedig különösen veszélyben voltak a járvány miatt. Megkezdődött a harc a gyógyszerért. Seattle jelentkezett, hogy készenlétben van náluk a friss szérum. Azonban Nome-ban beköszöntött a sarkvidéki tél. Nagyon nagy havazások voltak, a hőmérséklet fagypont alá süllyedt, ami a repülőgépek közlekedését meggátolta. Másik megoldásnak a vonaton történő szállítás volt, de csak Anchorage-ig tudták így elszállítani, onnan kutyaszánt kellett alkalmazni. Hiába voltak már fejlett technikai gépek, közlekedési eszközök, Alaszkában még mindig a bátor kutyákban és emberekben bíztak. Nem véletlenül!

Az óra ketyegett, egyre többen betegedtek meg, haltak bele a diftériába.

Váltófutásba kezdtek a szánhúzó kutyák és vezetőik. Az idővel való vesszőfutás során –50 fokkal, sarkvidéki sötétséggel és 1085 km-rel kellett a kutyáknak és az embereknek megküzdeniük.

Balto egy orosz eszkimó egyik nem túl kiemelkedő vezérkutyája volt, mégis őt választották a csapat élére. A kutya azonban bebizonyította milyen bátor. Tomboló hóvihartól, a biztos pusztulástól mentette meg vezetőjét, kutyatársait és a szérumokat.

Elérték a váltóhelyet, azonban a csapat olyan jól futott, hogy a fennmaradó távolságot is megkísérelték megtenni. Egyszer olyan széllökés kapta fel a szánt és a kutyákat, hogy csak nagyon nehezen tudták a szánt talpra állítani, a szérum is eltűnt. Hosszas keresgélés után a hóban, sértetlenül találták meg. Végül 1925. február 25-e hajnalán Balto bevezette a csapatot Nome-ba. A város lakossága megmenekült, a csapat és Balto hőssé vált az egész Amerikai Egyesült Államokban.

A hírév rövid ideig tartott, ugyanis Baltot és a többi hős kutyát egy varieté tulajdonosa vásárolt meg. Úgy tűnt, már nem is fognak rájuk emlékezni.

Ekkor George Kimble felfedezte a kiállított kutyákat. Mivel ismerte Balto és a többi szánhúzó kutya történetét, teljesen felháborodott azon, hogyan bánnak a kutyákkal. Kétezer dollárért vásárolhatta meg az ebeket, így hát elindult a pénzgyűjtés. Rádiókban kértek adományokat az egész USA területéről, iskolák, üzletek, szállodák, turisták gyűjtöttek pénzt, bankszámlát nyitottak Balto megmentésére. Végül 1927. március 19-én gyűlt össze a pénz Balto és hat társa számára.

Tizenegy éves korában pusztult el Balto, teste a Cleveland-i Természettudományi Múzeumban van kiállítva, valamint New Yorkban, a Central Parkban van szobra felállítva a szérumfutásra emlékezve.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: propriusdominor.wordpress.com)