Jump to content

Cukiság

2014. 09. 17. 09:00

Az emberek egy kisbaba, vagy bármilyen kölyök állat láttán áradozni kezdenek, arcukon mosoly jelenik meg, ha megpillantanak egy édes kiscicát, kiskutyát, totyogó kacsát stb.

Miért van az, hogy egy ebihal és egy szúnyoglárva látványa nem váltja ki ezt belőlünk, sőt akár irtózhatunk is tőle?

Az, hogy valamit vonzónak találunk, evolúciós jelentőségű, hiszen csecsemőnket szépnek, édesnek kell látnunk ahhoz, hogy a babát felneveljük, hogy a fajt fenntartsuk. A magatehetetlen kicsi látványa a természetes agresszió ellenszere, a gondoskodásra való késztetés kulcsa. A baba testéhez viszonyított nagy feje, magas homloka, kicsi orra és álla a kulcsinger lehet a vonzalomhoz.

A legtöbb emlősállat kölyökének pofája láttán bizonyos csecsemővonásokat vélünk felfedezni, emiatt szeretjük őket annyira. Főleg a kiscicák és a kiskutyák látványa kelt bennünk ilyen érzést. Mire ezek az állatok eléri az ivarérett kort, pofájukról eltűnik a gyermekábrázat és akár a vonzalmunk is csökkenhet az állat iránt.

A cukiságfaktort aknázzák ki az állatvédők is, valamint a Japánok előszeretettel alkalmazzák a babaarcú figurákat, lásd Hello Kitty karaktere. Ez a babaszerűség áthatja a Japán kultúrát, amelyre még szavuk is van: kawaii.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: telegraph.co.uk)