Jó példa erre az elárvult őzgida. Az egy-két hetes gidák még gyengék ahhoz, hogy a turisták közeledtére anyjukat követve elmeneküljenek. Veszély eseten ezért tökéletes rejtõ színükben bízva lelapulnak az avarba, és úgy várjak, hogy anyjuk visszatérjen hozzájuk. Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi az így egyedül talált állatot, és megsimogatja, vagy legrosszabb esetben magával viszi, hogy felnevelje. A fogságban a gidák azonban csak a legritkább esetben maradnak életben, a nagy stressz és az anyatej speciális összetevõinek hiánya miatt néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak. Ha nem is viszik el a gidát, a visszatérõ anyaállat az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját, a fogságban pedig rövid idõ alatt elpusztulnak.
Kisemlősök esetében soha ne adjunk tehéntejet, mert az erős hasmenést okozhat, ebbe pedig sok esetben a kis árva belepusztulhat. A kisemlősök felnevelésére a legcélszerűbb megoldás a macskatápszer, én ehhez pár csepp mézet adtam, a vitamintartalma miatt. Folyamatosan adagoljunk az eleséghez vagy az ivóvízhez kalciumot, ez lehet por vagy folyadék. Nagyon jó erre a célra a szépia, ez a tintahal meszes váza, díszállat kereskedésekben kapható.
A felnőtt mókusoknak például kalcium - magnézium pezsgőtablettát adagolhatunk az innivalójukba, fél tablettát teszek 3 dl italba. Szopós állatoknak ebből adható 3 dl italba 1/8 tabletta. Az itatás előtt 1-2 órával oldjuk fel a tablettákat, hogy már ne pezsegjen! Kis fecskendőből, vagy mûanyag szemcseppentőből (az üveg beletörhet a szájába!) óvatosan, itassuk a kölyköt, nehogy a hirtelen szájába ömlő tápláléktól megfulladjon! Fontos, hogy két-három óránként etessünk, az első egy hétben (ha nagyon fiatal az állat) még éjszaka is!
Biztosítani kell nekik egy jól kibélelt helyet, ahol a hőmérsékletük 25-28C° körül van folyamatosan. A melegítés megoldható infralámpával, természetesen megfelelõ távolságra kell állítani. Ezt ki tudjuk kísérletezni az állat helyére tett hőmérővel. Ha már kezdenek önállóan is enni, fokozatosan átállhatunk a természetes táplálékuk lassú adagolására. Mókusnál: dió, mogyoró és egyéb magok apróbbra tört formájában. Sünnél: rovarok, nyers baromfihús, jó minõségû macskaeledel adagolására. Ragadozóknál: (nyest, görény, nyuszt, hermelin, stb.) szintén megfelelő a baromfihús és a macskaeledel. Szintén fontos, hogy a felnevelt állatot olyan helyen engedjük el, ahol nincs kitéve veszélynek, és az életmódjának megfelelő legyen a terület, valamint eleséget is találjon!
Első dolgunk legyen a talált mókus esetében, hogy felmelegítsük az állatkát, ezt akár a saját testünk melegével is megtehetjük, később készítsük el a helyét egy kis kosárkában, esetleg cserépedényben, meleg ruhával, papírtörlővel, papír zsebkendővel kibélelve. Vattát ne használjunk, mert az könnyen a szájába kerülhet és megfulladhat tőle! Szükség esetén infralámpát tegyünk fölé olyan magasságra beállítva, hogy a mókusnál mért hőmérséklet 25-28 Celsius fok legyen. Ha a kölyök a megtaláláskor láthatóan ki van száradva, nagyon bágyadt és ha finoman összecsípjük a bőrét az azonnal nem simul ki, adjunk neki hidratáló folyadékot, ami a következő összetételû: 1 teáskanál só, 3 evőkanál cukor 1 liter meleg vízben oldva.
Ebből kapjon a fentiek szerint a korának megfelelő mennyiséget. A folyadék hőmérséklete legyen langyos (kéz-meleg, mint a csecsemőknél), ne forró vagy hideg. Amíg nagyon kicsi az állat, használjunk 1-2 ml-es fecskendőt (tû nélkül!), lehetőleg gumidugattyús megoldásút, amiből nagyon lassan és egyenletesen tudjuk adagolni a tápszert. A neveltünk növekedése során majd válthatunk nagyobb,5-10 ml-es fecskendőre.
Soha ne etessük túl az állatot, a hasa legyen kerek, de nem feszesen kemény. Egy jó iránymutatás az 5%-testsúly képlet. Szükség lesz egy grammokat is mérő mérlegre, ha mókus súlya 100 g, ennek 5%-a 5g, tehát 5 ml az általános tápszeradagja. De ez csak egy iránymutatás, minden állat más, ha kicsivel többet vagy kevesebbet tud megenni, az nem gond.
Fotó: freedigitalphotos.net
otthonikedvenc.hu/allatvilagunk.hu
