Ha a gazda nem tájékozódik kellően az állat kiválasztásánál, annak táplálkozási szokásairól, könnyen kudarca fulladhat a terv és az együttélés.

A juh a kert aljnövényzetét fogyasztja általában, de a nemes gyepet sem veti meg, amiben könnyen végzetes kárt is tehet, hiszen nem csak lelegeli, hanem annak gyökerét is elfogyasztja, emiatt a gyep foltos lesz. A birka legelési igénye nagyobb, mint amit egy kert tud nyújtani számára. Ha mégis kertben tartjuk a barit, szükséges biztosítani számára számára abrakot, szalmát egy elkerített részen.

A másik ilyen állati fűnyíró a kecske. Sokan gondolják úgy, hogy aranyos állat, kis helyigényű, miért ne férne meg a kertben? Ráadásul még a gyepet is rendben tartaná. Tévedés, ugyanis a kecske lombevő, kedveli a cserjés, lombos területet, ami azt jelenti, hogy a nemesebb díszfákat és díszcserjéket is megdézsmálja olyannyira, hogy kietlen sivataggá tudja az azelőtt virágzó, élettel teli kertünket tenni.

A nyúl is egy természetes fűnyíró, ráadásul számára elég a fű, ez azonban téves gondolkodás. Mindig biztosítani kell számára szénát, mert annak hiányában szervezete nem jut elég rostanyaghoz, ami hasmenéshez vezet. Kertünket eléggé át tudja formálni egy szabadon tartott nyuszi, mert szeret üregeket és gödröket ásni. Egy kertjére igényes gazda pont nem ezt akarja.

Az állati fűnyírók tartása nem okoz különös gondot nyáron. Arra kell ügyelni, hogy friss vize mindig legyen az állatoknak, valamint a tűző nap elől árnyékos helyre el tudjanak húzódni és hozzájuk ragadozó állat ne férhessen. A fű mellett biztosítva legyen számukra a széna, árpa, kukorica, zab, de adhatunk nekik konyhánkból megmaradt ételeket, természetesen csak ésszel és mértékkel.

Tartásuknál az állatok végtermékére is gondolni kell, ugyanis az általuk termelt trágya vonzza a legyeket, ami nem üdítő látvány.

(Forrás: otthonikedvencek.hu; Fotó: kecskefeszek.net)