A mókus is élte mindennapjait, és egészen jól is ment addig, amíg a kis rágcsálót ki nem szúrta magának egy bagoly. Míg a mókus eleség után szimatolt, a bagoly sem tett másképp. Csakhogy a mókus volt a préda. Lecsapott rá a ragadozó madár. Fiatal volt nagyon és tapasztalatlan. Habár nem tudta magával ragadni, megölni és elfogyasztani, súlyosan megsérült a mókus. Ebben az állapotában talált rá egy család a súlyosan sérült kismókusra. A családban már más mókusok is voltak, valószínűleg ők is bajba kerültek. A mentés után a legfőbb cél az volt, hogy visszaengedjék a természetbe a mókusokat, amit meg is tettek akkor, amikor az állatok kellően megerősödtek.

Bellának nevezték el a bagolytámadás túlélőjét. Amikor szabadon engedték, egyáltalán nem gondolták, hogy viszont fogják még látni a mókust. Ám Bella nem gondolta komolyan, hogy a kapcsolatot megszakítja, ezért állandóan visszajárt oda, ahol segítséget kapott. Míg a többi vissza sem nézett a szabadon engedésük után a ház felé, addig Bella rendszeresen megjelent. Azóta már majdcsak nyolc év eltelt, de a mókus még a mai nap is látogatja a házat, a családot. Mindig meg is kínálják finomsággal, de szívesen csemegézik egykori megmentői tenyeréből is.

Még ha látogatják is az etetőket a madarak és a mókusok, azért az mégsem általános viselkedés, hogy az egykor megmentett állat még néhány év után is visszajárjon azokhoz, akiknek az életét köszönheti.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!