Mindhárom kutya örökbefogadott, akik nálunk találtak otthonra. Van köztük fajtatiszta labrador, akit szaporításra használtak (ki). Van egy francia bulldog, de bizonyára csörgedez benne angol vér is. Őt harcoltatni próbálták, ezt tudjuk is, mert emiatt került menhelyre, de abból is rájöttem, hogy a kertészkedéshez használt kesztyű felvételekor az amúgy jámbor eb azonnal a kezemre támadt. Aztán van a minden lében kanál tacskó keverék, aki 7-8 hetes kölyök volt, amikor elcsavargott otthonról, de a haza vezető utat nem találta. A helyi gyepmesteri telep embere fogta be és végül 2 hét múlva nálunk kötött ki.

A labrador nagyothalló a kora miatt is (10 éves lesz), de a tűzíjáték, petárda, dörgés hangját nemhogy meghallja, de a közepes termetű kutya bepréseli magát a kistestű kutyára vagy macskára mért kutyaajtón, annyira fél. Az első években ehhez hasonlót sem csinált. Gondoltuk, hogy öregségére változott meg. Aztán történt valami a tacskónkkal is, mert soha eddig jelét sem mutatta, hogy félne a vihartól. Egészen eddig a nyárig. Vacog, remeg, menekül.

Amit ebben az esetben tehetünk, hogy csökkentsünk kedvencünk frusztrációját. Ezt úgy tehetjük meg, ha magunk is nyugodtak maradunk. Tereljük el a figyelmüket azzal, hogy a kedvenc játékukat ebben az amúgy számukra nyomasztó helyzetben megkaphatják. Ettől pozitív élménnyé válhat az, amelytől úgy félnek.

Természetesen jó megoldás, ha engedjük, hogy a közelünkben lehessenek vihar vagy tűzijáték idején.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!