Ezt a viselkedést a szocializációnak tudjuk be. Vagyis minél fiatalabb korban kerül az ember mellé egy kutyus, minél többet foglalkoznak vele, és persze csupa jóra tanítják meg, annál jobban tud viselkedni más emberek (akár idegenek) társaságában is. Arra nem is gondolunk, hogy ebbe a genetika is beleszólhat, márpedig egy kutatás arra a következtetésre jött rá, hogy a kutyák közül azok a sokkal kedvesebbek, akiknek a hatos kromoszómapárjánál több az ismétlődő vagy a hiányzó gén. Az ember esetében is kialakulhat ilyen rendellenesség, de sokkal ritkább, Williams-Beuren szindrómának nevezik.

A kutya és ember túlzott barátkozása közötti összefüggéseket keresték. Minél több gén hiányzok a kutyák hatos kromposzómapárjáról, annál barátságosabbak, ám így nehéz a feladatra koncentrálniuk. Sokkal több időt szentelnek az idegen emberre, mint a feladatra.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!