Már állítólag a XVI. században is felhasználták a macskák hangját. Úgy ismert, hogy egy medve működtette a macskazongorát. A billentyű lenyomásával hurok szorult a macska farkán, ami miatt nyávogásba kezdett. A cicaénekre majmok táncoltak.

XVII. század végén továbbfejlesztették a macskazongorát. Egy hesseni gróf találta ki és valósította meg először, hogy a macskákból hangszert készítsen. Fogott jó néhány állatot, meghallgatta a hangjukat és a hangskálához tartozó hangú macskákat válogatott össze. A macskákat 14, különálló rekeszben helyezte el, amelyből az állatok feje elől lógott ki, a farkuk pedig a rekesz hátuljában volt rögzítve. Az állatok nem tudtak mozogni. Amikor leütötte a feltaláló a billentyűt, az ahhoz tartozó cica farkát tű szúrta meg egyidejűleg, ami persze nem tetszett a macskának és hangot adott neki. A cseppet nem állatbaráti hangszer Nagy Péter cár tetszését is elnyerte, meg is csináltatta. Állítólag jobban tetszett neki ez a fajta macskamuzsika, mint a klasszikusan hangszerelt zeneművek.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!