Aznap nagyon meleg volt. Nagyjából éppen három évvel ezelőtt egy kislány és az anyukája úgy döntöttek, hogy a lakótömb körüli játszóteret birtokba veszik. Hiába volt nagyon meleg, a kislány hajthatatlan volt. Később erre is meglett a magyarázat, hogy miért kellett akkor és csakis a legnagyobb hőségben oda menniük.

Csak néhány tíz méterre volt a játszótér a tömbjüktől, de már szinte az első métereken egy nagyon rosszul festő kiscica csapódott a kis családhoz. Borzasztó állapota csak még rosszabb küllemet festett az amúgy édes kiscicának. Persze, hogy a kislány azonnal leguggolt hozzá. És persze, hogy a kiscicának több sem kellett, onnantól fog a kislány nyomában volt.

Anyukája következetes szülőként megmondta a kislánynak, hogy bármennyire is szeretnék, nem lehet a cicát a lakásba felvinni, nem oda való. Nem tetszett a gyermeknek, de szinte figyelmen kívül hagyta ezt, annyira elvarázsolta a gyerkőcöt a cica.

Hamar megunták a játszóterezést, nagy volt a hőség. Az irányt otthonuk felé vették, de a cica nem tágított a kislány mellől. A tömbhöz érve, már a lépcsőkön felfelé haladva a kislány arcán hatalmas krokodilkönny csordult végig. Nem csak ő volt az egyetlen, aki sírt. Az árva, gazdira váró cica az ajtó másik oldalán nézett a két emberre nagyon kétségbeesetten.

Az anya lelkén volt a döntés. Vagy elnéz a cica mellett és a sorsra bízzák a nagyon rosszul festő kiscicát, vagy feladja elveit, és mégiscsak felviszik magukkal a lakásba az árva állatot.

Győzött az állatbaráti szeretet, habár úgy egyezett meg anya és lánya, hogy csak addig marad a cica, amíg meg nem erősödik, később pedig a nagypapához kerül, ahol kert is van, jó dolga lesz a cicusnak.

Napok alatt megerősödött a cica, amelyik kis kandúr volt, így lett a szerencsétlen külsejű és sorsú kiscicából Kandúr Bandi, röviden Bandi.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!