Nagy szerencséjére a kis hiúzt megtalálta egy nagymacskákkal foglalkozó menhely és a gondozók a Hope (remény) nevet adták az árván maradt hiúzkölyöknek. Elkezdték a mesterséges táplálását cumisüvegből, majd hamarosan meglepő módon egy nőstény házimacska vette át a pótmama szerepét. A kis hiúznak hirtelen két mostoha házimacska testvére is lett.

A menhely szakemberei el akarták kerülni, hogy a kis állat az emberhez kötődjön, ezért nem is beszéltek hozzá, így nem is bánták, hogy a pótcsalád szerepét házimacskák vették át. A befogadás után egy héttel már az újdonsült testvérekkel játszott Hope, és játék közben megtanult egyensúlyozni, lopakodni, fára mászni.

Amikor már nagyobb lett szilárd táplálékkal etették, csirkehús darabokkal, majd később már egész csirkét is kapott. Meg kellett tanulnia, hogy mit is kezdjen a hússal. Amikor felfedezte, hogy mire való, nem is érdekelte tovább más. A kis állat vad ösztönei ébredezni kezdtek.

A cicák és Hope egyre növekedett, új és nagyobb kifutóba kerültek, ahol már kipróbálhatták karmaikat, ügyességüket. Megtanultak egyensúlyozni, üregeket ástak, tornáztak kedvükre.

Amikor Hope négy hónapos lett a házimacska család gazdára talált. Attól fogva Hope-nak egyedül kellett megfognia az élelmet, méghozzá úgy, hogy a gondozók patkányokat engedtek be a kifutóba.

A szabadon élő hiúzok mamája is ebben az időben választják le kölykeiket, így Hope-ra is ez várt.
Majd elérkezett az a nap is, amikor szabadon engedték a már önálló és életrevaló hiúzt, aki azóta is remélhetőleg éli a saját életét.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: legjobb.network.hu)