Az emberszabásúak hasonlóan gondozzák utódukat, mint ahogyan azt mi, emberek is tesszük. Ám mi emberek állatkertbe zárva tartjuk a gorillákat és mutogatjuk őket látogatók számára. Ugyan jó életet biztosítanak az állatkertekben az állatoknak, és igyekeznek a lehető legtermészetesebb közeget varázsolni számukra, azonban a látogatók meg tudják keseríteni az életüket.

Ez a különbség az ember és a gorilla között. A gorilla nem keresné az ember társaságát, de fordítva már nem igaz. Amikor megszületett a kis gorilla, az a látogatókat is vonzotta. Míg egyesek csendben és áhítattal nézték az odaadó édesanya gondoskodását, addig mások fel akarták magukra hívni a nőstény figyelmét, hogy még közelebbről és jobban szemügyre vehessék a kicsit. A tapasztalt édesanya egy percre sem adta ki kezei közül kicsinyét, így még a gondozók sem tudták az első napokban a kis gorilla súlyát lemérni, nemét megállapítani.

Ahogy egy újszülött babának és édesanyjának is nyugalomra van szüksége a szülés után, ugyanúgy igaz lenne a gorillákra nézve is. Csakhogy az érdeklődők egy része ezt egyáltalán nem veszi figyelembe.

Nem is egyedi eset az, ami most is történt. Az állatkert Emberszabású házát kénytelenek voltak lezárni, hogy biztosítani tudják a gorillák nyugalmát. A hangoskodás, a fotózás, az állatok szándékos hergelése az üveg kopogtatásával annyira felkavarta az állatokat, hogy meg kellett lépni a bizonytalan időre történő lezárást. Hiába történt a gondozók részéről figyelmeztetés, nem ért célba. Kénytelenek voltak más megoldást választani, így döntöttek a lezárás mellett.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!