Felborzolja a kedélyeket, ha állatok bántalmazásáról hallunk. Megvetjük azt, aki szándékosan kínozza, bántalmazza saját állatát, vagy másét. Ugye emlékeztek a nemrégiben történt kecskeméti esetről, amikor egy kisfiú földhöz vágta az őt megharapó vemhes szurikátát, aki nem élte túl a földhöz csapódást. Vele együtt haltak kicsinyei is. Sokan szidták azt a „megátalkodott és neveletlen kölyköt”, de ő csak egy gyerek, aki sosem volt még ilyen helyzetben.

Ő lett volna csakis a hibás? Vádolták a gyerekkel lévő nevelőket, hogy miért nem szóltak rá a kisgyerekre, hogy ne nyúljon be az állathoz. Vád érte az állatkertet is, hogy a szurikáták kifutója nem látogatóbiztos volt, így csoda, hogy máskor nem történt hasonló baj. Habár számos felirat szólította fel a látogatókat arra, hogy a szurikáta vemhes, amely állapot miatt még inkább védelmezi a családját, ez úgy tűnt nem volt elég. No, de a szurikáta meg állat, ösztönei vezérlik. Ha pedig már ennyire számításba vettünk mindent, akkor akár a szülőket is hibáztathatnánk, miszerint nem tanították meg gyermeküket az állatok szeretetére. Márpedig lehet, hogy otthon is van házi kedvenc, akivel nagyon is jól bánik a gyerkőc. A lényegen már nem változtat semmi. A szurikáta elpusztult.

A szülők és a tanárok mégis nagyon sokat adhatnak a gyerekeknek. Megtaníthatják gyermekeknek, hogyan kell viselkedni állatkertben, vadállatok látogatásakor. Nemcsak arról beszélgethetnek, hogy mit fognak látni, ha az állatkertben járnak, hanem azt is, hogy mit illik és mit nem az állatok közelében.

Talán még arra a hírre is emlékeztek, amikor a gorillák kifutóját lezárták a látogatók előtt, ugyanis a hím őrjöngött attól, amit egyes turisták műveltek. Ingerelték, hergelték az amúgy is nagyon védelmező és izgatott állatot.

Nemcsak arra kell megtanítani a gyerekeket, hogyan kell viselkedni az állatkertben, hanem érvényes ez a természetre is. Nem szólunk bele a természet rendjébe, így például nem visszük haza azt a kis őzikét, amelyik a fűben kuporgott, és azt hittük, hogy anyja elhagyta, vagy elpusztult. Jól tudjuk, hogy ez a legrosszabb, amit tehetünk. De nem próbáljuk befogni a vadakat, nem zavarjuk meg szándékosan életüket.

Nem elég annyi tudással felruházni gyermekeinket, amelyet egy háziállat gondozásával elsajátíthatnak. És még a megfelelő gondozás mellett sem biztos, hogy mindenki teljesen ismeri saját kedvence jelzéseit.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!