A legtöbb hal aktív izommunka nélkül képes megtartani a vízben elfoglalt helyzetét. Mivel a víz sokkal sűrűbb közeg, mint a levegő, így a vízi élőlényeknek sokkal több energiát kell fordítaniuk a mozgásra. A sokat úszó halak áramvonalas formájúak, ami megkönnyíti a helyváltoztatást, a keveset mozgó, fenéklakó fajok testének alakja viszont ettől jelentősen eltérhet. A testalak összefügg a halak életmódjával, utal a természetes élőhelyre, a táplálkozásra és a táplálékszerzés helyére is.
Megkülönböztetünk orsó vagy torpedó alakú halakat, amely a leghatékonyabb a sokat úszó, nyíltvízi halak számára. Az egyenes hátoldalú halak közvetlenül a víz felszíne alatt lesnek a felszínre hulló vagy a közelbe tévedő zsákmányra.
A korong alakúak a vízinövényekkel dúsan benőtt, álló vagy lassú folyású vizek lakói, ahol a növényi szárak között keveset és lassan mozognak, míg az egyenes has oldallal rendelkezők leginkább a fenéklakók, hiszen aljzatra simuló testét a víz nyomása is lefelé préseli.
A keskeny, mély hasoldalú halaknál a hal mellúszói segítségével lehetővé teszi, hogy kiugorjon a vízből menekülés közben, vagy a víz felett röpködő rovarokért. A hengeres (kígyószerű) testűek az aljzat közelében tartózkodnak, ahol könnyen elrejtőznek a gyökerek között vagy a szűk résekben.
Fotó: freedigitalphotos.net forrás:otthonikedvenc.hu/akvaklub.hu