A leopárdgekkó (Eublepharis macularius) a hüllők osztályába, gyíkok alrendjébe, a gekkók családjába tartozik. Bőrén lévő jellegzetes foltjairól kapta a nevét.

Eredeti otthona Irán keleti részétől Pakisztánon és Afganisztánon keresztül egészen Északnyugat-Indiáig terjed. A kősivatagos, félsivatagos területeket kedveli. Mivel télen a hőmérséklet ezeken a területeken akár 10 fok alá is süllyedhet, így téli álmot alszik.

Testhossza 20-25 cm között van. Rövidek ugyan a lábai, de nagyon gyorsan tud futni. Karmos ujjai vannak, ezért fel tud a sziklákra kapaszkodni, de tapadókorongok híján sima, függőleges felületre nem tud feljutni. Szemhéja mozgatható. A farka vastag, húsos. Erős bőre védelmet nyújt a homok és a sziklák ellen. Hasi oldala azonban puha.
A fiatal egyedek keresztben csíkosak, míg a felnőtt példányoknak pöttyei vannak. Ahogy nőnek a kicsik, úgy alakulnak át a csíkok pöttyé. Színűk lehet tremper albínó, patternless, high-yellow, enigma, blizzard.

Egyedül is lehet tartani, de megfelelőbb, ha egy hímet és több nőstényt rakunk egy terráriumba. Ideális egy pár számára a 60x30x30 centis terrárium. Ennél több gekkó számára pedig minimális méretű a 100x50x60 centis terrárium. A túl szűk hely stresszeli az állatokat. Fontos, hogy legalább annyi búvóhelyet biztosítsunk, ahány állat és a terráriumban.

Táplálékainak nagyját rovarok teszik ki, főleg tücskök. Adhatunk gyászbogár lárváját, viaszmolylárvát, újszülött egeret. Az utóbbi kettő csak kiegészítő eledele legyen a leopárdgekkónak, ugyanis magas a foszfor- és zsírtartalmuk. A zsíros táplálékállattól a gekkó farka elzsírosodhat. Az egészséges állat farka húsos, ha vékonyodik, az betegségre utalhat. Ezért főleg heti 2-3 etetés során 10-12 közepes vagy nagy tücsköt szolgáljunk fel gekkóinknak. Feltétlenül szükséges vitaminporozni a táplálékállatokat.

Ha kicsi koruktól neveljük, akkor szelíddé válhatnak, de a vadabb állatok ijedtükben ledobják a farkukat és harapni is képesek. A farok ugyan újranő, de vége tompa lesz.

Optimális nappali hőmérséklet a 26-32 közötti, estére elég a 20-22 fok is. A terrárium aljára legjobb, ha homok kerül, amit minimum negyedévente cserélni kell. Elég nedvességet vesz fel az állat táplálékából.

A leopárdgekkó nem ivadékgondozó, tojásrakó állat. Tenyésztése egyszerű. Telelés nélkül is szaporodnak. Decembertől januárig külön kell tartani a hímet, amikor visszaengedjük a nőstények közé, azonnal udvarol.

Kezdő terraristák számára is ajánlott faj. Igen jól mutat a leopárdgekkó egy szépen, az állat igényeinek megfelelően berendezett terráriumban.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: users.atw.hu)