A csikóhal a sugarasúszójú halaj osztályába, a pikóalakúak rendjébe és a tűhalfélék családjába tartozik. Latin neve Hippocampus, régies neve pedig csikóca. Indonézia partjaitól kedve egészen Ausztráliáig megtalálhatók, de Európa, Afrika és Észak-Amerika Atlanti-óceán vizeiben is él.

Kedvelt akváriumi halak, habár mesterségesen nem szaporodnak, és csak rövid ideig élnek.

Ez a kedves kis halacska pikkelyein tüskéket és dudorokat visel. Hiányoznak hasi úszói, törzse oldalról lapított, farka hosszú és csavarodó, hasa nagy. Az úszásban hátuszonya segíti, jellegzetes hullámmozgással közlekedik. A sárga és a barna szín minden árnyalatában előforduló kedves kis hal, amely olykor foltos változatban is előfordul. Az európai faj pedig színváltoztatásra is képes, alkalmazkodva a környezetéhez. A csikóhal mérete fajtól függően nagyon eltérő. A legkisebb kb. 18 mm, míg a legnagyobb a kb. 30-35 cm.

Nagyon kényelmes állat. Nem üldözi áldozatát, hanem megvárja, amíg a közelébe sodorja az áramlat a fogára valót. Furcsa fejformája nem kelt hullámokat a vízben, így észrevétlenül képes a zsákmányállatot jelentő rákok és más lárvák közelébe férkőznie. Ha megfelelő a helyzet, akkor kitátja csőszerű száját és vákuumot képezve beszippantja táplálékát.

A csikóhal monogám állat, ha megtalálják egymást, akkor közösen élnek. Érdekesség az állatvilágban, hogy ezeknek a halaknak az esetében a hím hordja ki a farka tövén lévő zacskóban az ivadékokat.

Kedvelt akváriumi élőlény és sajnos szuvenír is. Emiatt kihalófélben van. Minden évben nagyon sok állatot hasznának ki azért, hogy más országokba exportálják őket, majd csontvázukat szuvenírként eladják.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: ryanphotographic.com)