Ezek az állatok annyira más felépítésűek és kinézetűek, mint mi vagyunk, valószínűleg épp ez adja a vonzalom okát. Hiába a hüllők, kígyók iránti vonzalom, szaporodásukról nem mindenki tud mindent. Habár feltételezhetően úgy vásárolnak a hüllőtartók maguknak kedvencet, hogy az adott fajról a lehető legtöbbet tudnak, felkészültek tartásukra, gondozásukra.

A szaporodást a kígyóknál az évszakok váltakozása, a megfelelő hőmérséklet váltja ki. A trópusi fajok esetében a száraz időszak kedvez a párzásnak és a szaporodásnak, míg a mérsékeltövi fajok esetében ez a tavaszi, nyár eleji időszakot jelenti.

A pitonok közötti versengés komoly sérülésekkel járhat a hím egyedeket nézve. Amelyik nyer, az szaporodhat. Megpróbálnak a nőstényhez minél közelebb kerülni, minél szorosabban simulni hozzá és még az úgynevezett anális karmokkal is segítik az aktust, valamint a nőstény párzási kedvét fokozni. A pitonok tojást raknak, amelyeket a párzás utáni 2-4 hónapban rak le a nőstény. Több tojást rak, amelynek anyaga ragadós, így a tojások összeragadva egy nagy csomóba állnak össze. Ezzel nem végzett a nőstény, védelmezi tojásait, testével körbefonja. Hüllőként nem képes testhőmérsékletével melegíteni tojásait, ezért csukláshoz hasonló izomösszehúzódással fejleszt hőt. A külső hőmérséklettől függ, hogy mikor kelnek ki tojásból a kis kígyók. Az áldozatos mamák az idő alatt, amíg ki nem kelnek kicsinyeik, egy percre nem hagyják el a tojásokat, így ekkor nem esznek, alig isznak, azt is csak harmat formájában. A kicsi kígyók éles, orruk hegyén található úgynevezett tojásfoggal szabadulnak ki a tojáshéj fogságából.

Az óriáskígyók másik faja a boák, amelyek szintén tojást tojnak, de a tojásaik héja nem fejlődik ki, és egészen a születésig anyujuk testében fejlődnek a kicsik. Átlátszó burokban születnek a kis boák. A párzás utáni 4-6. hónapban születnek meg.