Magyarországon az 1980-és évek elejéig nem foglalkoztak az elítéltek lelkivilágával, majd Szegeden indították az első gyógyító-nevelő csoportot, ahol pszichológus foglalkozott a börtönlakókkal.

Később, újdonságként megjelent a kisállat-terápia. Nem sokan tudják azt, hogy a szabályzat engedélyezi, hogy az elítélt kéréseivel felkeresheti a parancsnokságot, és ha nem a lehetetlent kívánja, akkor kellő megfontolással teljesíthető.

Ez történt meg 1999-ben, amikor egy börtönre ítélt halakat szeretett volna cellájába. Jól is működött a halterápia egészen addig, amíg a gazdi be nem dühödött és össze nem törte az akváriumot, a halakat pedig lehúzta a WC-n.

Az incidens után úgy nézett ki, nincs remény arra, hogy máskor állatok kerüljenek a szegedi börtönbe. Új vezetés alá került a Csillagbörtön, és az egyik életfogytiglanra ítélt, súlyos beteg elítélt teknőstartásra kapott engedélyt. Aztán pedig tengerimalacok költöztek be egy cellába. A malacpárnak kölykei születettek, amelyek a gyógyító csoporthoz kerültek.
A börtönpszichológus szerint a kiállat-terápia keretén belül az elítélteknek gondoskodniuk kell az állatokról. Etetni kell az állatokat, takarítani szükséges a helyét, amely olyan terápiás tevékenység, hogy még az antiszociális egyéneken is képes valamennyit változatni.

A börtönlakók megtanulnak gondoskodni valakin, és ezt az állatok tanítják meg nekik, majd ideális esetben más embereken is tudják a tanultakat alkalmazni.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: szeged.hir24.hu)