Ha meg is esik egy talált, éhes, rossz állapotú, sebesült állaton a szívünk, és úgy döntünk, hogy nem hagyjuk magára, akkor vállaljuk a mentésével járó nehézségeket. Nagyon sokszor ugyanis úgy találunk kóbor állatot, hogy az minden állatorvos rendelési idején kívül esik. Ilyen esetben az összes létező telefonszámot megcsörgetjük kétségbeesésünkben, mert nincs annál rosszabb, mint egy szenvedő állatot látni úgy, hogy nem tudunk fájdalmán enyhíteni.

Aztán ha fel is veszik a telefont az orvosok, elutasíthatnak minket. A jóindulattól és az állatok mentésére, gyógyítására felesküdött orvosok közül azonban hátha akad egy, aki fogadja is a beteg állatot. Ez azonban súlyos összegeket von maga után általában. Az orvosi kezelések, gyógyszerek nem olcsók.

Egy talált cica gazdáját megkeresni sokkal nehezebb, mint egy kutyáét. Ám ez is csak akkor igaz, ha a kutya mikrochippel van ellátva. A chip tartalmazza a kutya és a gazdái adatait, így sokkal könnyebb megtalálni az eredeti gazdit. Akkor ütközünk nehézségbe, ha az állat nyakában se chip, se biléta nincs. Akkor jöhet szóba a közösségi oldalon történő megosztás a kutyusról, a történetéről. Kampányba kezdünk a kutya az eredeti gazdájának megtalálása és az állat elhelyezése érdekében.

Ha nem tudjuk magunkhoz befogadni, akkor az állatmenhelyek egyikéhez fordulunk, hogy fogadják be a talált állatot. Jól tudjuk azonban, hogy állandó túlzsúfoltsággal, helyhiánnyal küzdenek ezek a szervezetek, így nehezen veszik be.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!