Minden gyerek előbb vagy utóbb arra kéri szüleit, hogy legyen valamilyen házi kedvence. Arról nem is beszélve, hogy számos cikk arról szól, milyen jót tesz, ha a gyerekek egy háziállat mellett nőhetnek fel, hiszen megtanulják a felelős állattartást, megtanulják gondozni és tisztelni az állatokat. Milyen szép is ez, igazán idillikus. Ezért döntenek úgy, hogy a karácsony egy olyan jeles esemény, amely éppen alkalmas arra, hogy egy háziállattal lepjék meg a gyerekeket. A szeretet ünnepén sok kisgyerek kaphatja meg első kutyusát, cicáját, kis rágcsálóját, teknősét, stb.

Cikkek és állatvédők tucatjai szólalnak fel ilyenkor az állatok védelmében. Szép dolog ajándékozni, még szebb, ha egy kedvenc kerül a házhoz, de a karácsonnyal együtt nem mindenkiben alakul ki a felelősségtudat, az elszántság. Egy állatot magunkhoz venni annyit jelent, hogy a megfelelő gondoskodás és foglalkozás mellett életük végéig velünk vannak.

Ez az, amire sokan egyáltalán nem gondolnak. A pillanatnyi öröm és örömszerzés az, ami a legfőbb céljuk, és egyáltalán nem hosszú távon gondolkodnak az állattartásban. A hirtelen fellángolás könnyen lehet, hogy csak az ünnepek ideje alatt fog tartani, és a házi kedvenc gondozása marad a szülőre. Mi történik akkor, ha a szülő számára egyenesen nyűg egy állat? Ne vásároljunk úgy egy gyerek számára háziállatot, hogy a szülőket ne avatnánk be ebbe a felelősségvállalásba. Sajnos sok kutya és macska végzi menhelyen az ünnepek után menhelyeken vagy az utcán.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állattartás mindenképp anyagi áldozatokat kíván, ezért mérlegelni kell, hogy hosszú távon vállalhatók ezek a pluszok?

Telis-tele vannak a boltok jobbnál jobb ajándékokkal, amelyekkel meg lehet lepni a gyerekeket. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy készek egy állat élethosszig tartó gondozására, állat helyett másban kell gondolkodni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!