Egy biztos, a jó időben „elejtett” nyávogás általában meghozza jutalmát, kényeztetés, finomabb táplálék formájában. Sok macska egész nyivákoláskészletet használ, az egyes hangokat más-más környezetben vetik be. Meg lehet figyelni, hogy egy macska más hangot hallat, amikor ki akar menni az udvarra, és mást akkor, amikor lakomázni támad kedve.

De több macska viselkedését összehasonlítva kitűnik: a macskák nem ugyanazon a nyelven szólnak az emberhez. Ez arra utal, hogy minden macska saját magától tanulja meg, hogyan hívja fel magára gazdija figyelmét, azaz egyéni tanulásról és nem genetikailag rögzített kódról van szó.

Az ember a jelek szerint képes megkülönböztetni a hosszabb, hevesebb nyávogást a lágyabb, kedvesebb hangoktól. A pszichológus szerint az emberek hosszú ideje a legkedvesebb hangú macskákat szelektálják ki.

Bradshaw szerint a fő probléma Nicastro elméletével szerinte az, hogy a macskák kiválasztódására az ember alig van hatással. Nem valószínű ugyanis, hogy egy nőstény macska a majdani utódok hangjának csengése alapján válogat a hímek között. A pedigré macskáknál lehetne ugyan ez is nemesítési szempont, de a tenyésztők úgy tűnik nem elsősorban a vokális előadókészségre kíváncsiak.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:otthonikedvenc.hu/faceprtal.hu