A madártartást, a papagáj idomítását nagyban befolyásolja az, hogy a fiókát a szülei nevelték-e fel vagy mesterséges körülmények közül került hozzánk, esetleg már eleve kézhez szokott madárról van szó.

Egy szűk kalitka semmivel sem garantálja azt, hogy a madarunk közelebb kerüljön hozzánk. Fizikailag ugyan a kalitka mellé kucoroghatunk, de a madarunk ugyanúgy félős, riadt állat lehet. Ha már mindenképp papagájt szeretnénk magunknak, és meg is szeretnénk szelídíteni, akkor madarunk megérdemel egy nagyobb kalitkát, repdét. Akkor sem árt azonban, ha a madár kézhez szokott. Annak van könnyebb dolga, aki a papagáj tojásból való kikelése óta foglalkozik a madárral, így már összeszoktak. Az ilyen papagájok a gazdin kívül akár más embert is könnyebben elfogadnak, de a jákó papagájok tipikusan egygazdás madarak. Csak a gazdájukkal való érintkezést fogadják el.

Ha vad madárral hozott össze a sors, akkor kitartó közeledésre, lassú és óvatos szelídítésre van kilátásunk. Ez így helyénvaló, mert így lesz a belefektetett idő hasznos. Ez azt jelenti, hogy nem szabad a madarat lefogni, erőszakkal szelídíteni, mert nem lesz hatásos. Ki kell puhatolni, hogy melyik az az ételféleség, amelyért a papagájunk rajong. Ha ez megvan, akkor az legyen az a falat, amelyet nem keverünk sosem a napi ételadagjához, hanem csak akkor kapja meg, ha ügyesen együttdolgozik velünk. A papagájok szívéhez is a gyomrukon keresztül lehet a leggyorsabban eljutni. Először csak helyezzünk ki a madár számára finomságot, ne is közelítsünk a madár felé, csak hagyjuk, hogy elfogyassza. Aztán minden alkalommal közelebb kerülhetünk a madárhoz. Amikor már közel van hozzánk a madarunk, akkor az egyik kezünk legyen a madár mellett, abban is legyen finom falat, majd, ha már fellépett a kezünkre, akkor a másik kezünkben lévő finomsággal is megkínálhatjuk. Óvatosan jutunk egyre közelebb és közelebb tollas barátunkhoz.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!