A kedvencként tartott egzotikus állatok olykor gazdájuk fejére nő. tartásuk már több bonyodalmat, mint örömet okoz, ezért alattomos módon, szabadon engedik a megunt állatot. Hacsak nem az állat dönt úgy, hogy megelégelte fogságát.
Adtunk már számot olyan cicákról, amelyek sok kilométert és több évet letudtak maguk mögött, mire újból visszataláltak gazdájukhoz. Ozzie is nagy utazó.
Álterhességről hallottunk már. Olyan, mintha a nő valóban babát várna, nő a hasa, de a valóságban híre sincs babának. Az állatoknál is történik ilyen.
Ha ezt előre tudta volna az Oroszlánkirály, azaz Cecilt kilövő vadász, az amerikai fogorvos, valószínűleg soha Zimbabwe környékére sem ment volna. Egy biztos, nem ezzel a szándékkal.
Hazánkban is vannak olyan települések, ahol nap elején vagy végén a legelésző állatok hazafelé veszik az irányt. A birkák, tehenek és más jószágok néha fennforgást okoznak az utakon való haladásban.
Ha kutyusoknak létezik öregek otthona, cicáknak miért ne lehetne?
Ez aztán a fegyelem!
Naná, hogy egy új divat, és naná, hogy Japánból.
2008-ban lépett életbe a Gyöngybagolyvédelmi Program. A vajdasági Arcus Környezetvédő Egyesület nyáron is dolgoznak.
Az afrikai oroszlánkutya név hallatán szinte bizonyára mindenki egy hatalmas kutyafajtára gondol.
Valószínűleg a cica is meglepődött, amikor a szél kezdte borzolni a szőrét, nem csak a sárkányrepülősök. Figyeljétek!